Magyar Szemészeti Szakdolgozók Egyesületének I. Országos Kongresszusa
Miskolc-Lillafüred
1997. október 10-12.

   Egy új szakmai társaság életében az első kongresszus mérföldkő. Előzmények nélkül kell egyéni arculatot, hangulatot teremteni. A tudományos munka, a műhelymunka egyúttal mintát, mértéket jelent a további kongresszusokhoz. A szervezők, amikor vállalkoztak az első tudományos kongresszus megszervezésére, tisztában voltak felelősségükkel, a feladat nagyságával.
   A Miskolc Városi Semmelweis Kórház Szemészeti Osztályának dolgozói 1997. október 10-12-én, Lillafüreden rendezték meg a SHAO I. Országos Kongresszusát. A Palotaszálló a tudományos munkához, a kötetlen szakmai és baráti beszélgetésekhez ideális környezetet biztosított. Az őszi Bükk, a Hámori-tó felett magasodó csodálatos épület, a sétára csábító függőkertek látványa egyéni hangulatot nyújtott. S mint később kiderült, az időjárásra sem lehetett panasz, a szervezők megrendelték a kellemes, napfényes őszi időt. Fekete Gyula igazgató úr sok hasznos tanáccsal szolgált, a szabadidős programok szervezésében munkatársaival együtt sokat segített. Aki ismerte a helyszínt, már korábban megérkezett, hogy legyen alkalma a tudományos program előtt egy kis sétára, beszélgetésre. Az ország minden részéből érkező vendégek örömmel üdvözölték régen látott barátaikat.
   Az ünnepélyes megnyitón Dr. Elek Ilona főorvosnő, a SHAO elnöke köszöntötte a vendégeket. Az első délutáni program plenáris üléssel folytatódott. Dr. Tornai Ildikó osztályvezető főorvos és Dr. Gali Lóránt kandidátus, c. egyetemi docens tartott előadást a katarakta-sebészet és a műlencse implantációjának történetéről. Az első nap befejezéseként a Palotaszálló báltermében rendezett fogadás kitűnő hangulattal telt el.
   Másnap délelőtt a kezdő szekcióban Dr. Elek Ilona elnökletével a team-munkáról, a szaruhártya-átültetésről és a katarakta műtétről hangzott el számos előadás. A második szekcióban Kós Károlyné elnökletével a műtősnő feladatkörét elemezték és vitatták meg. Ebben a szekcióban lehettünk a tanúi valami sosem-látott jelenségnek: amikor az osztályvezető főorvos vetít szakdolgozó munkatársa előadásán. Délután Novák Piroska elnökölt, s az ápolási munka minőségének fejlesztéséről, a technikai fejlődésről hangzottak el kitűnő előadások. Külön kitértek a műtétre kerülő betegek pszichés vezetésére.
   Az előadások befejezése után, a délutáni órákban a résztvevők kirándulni indultak a Garadnára. A kisvasút gyönyörű úton haladt felfelé. A nyitott kocsikból kitekintve csodálatos élményt nyújtott az őszi erdő sokszínű lombjának, a lehullott levelektől tarkálló avar látványa. Meglepetés volt, hogy a végállomáson étellel-itallal fogadták a kirándulókat, s ezzel feledtették azt a váratlan élményt, hogy a vonat kisiklott. Felmerül ugyan, hogy a feszültség fokozására a miskolci szervezők rendezték meg a kisiklást, de a „vizsgálatok ezt nem igazolták”. Nagyobb baj nem történt, a kocsit visszaemelték, közben akinek kedve volt, gyalog indult vissza a Palotaszállóba. A közös vacsora után a zene, a tánc éjfélig tartott. Az első másfél nap fáradtságát kipihenve frissen, újult erővel folytatták vasárnap a tudományos program teljesítését.
   Dongó Istvánné elnökletével megvitatták a műtét előtti felvilágosítás jelentőségét. Ismét előadás hangzott el a team-munkáról, majd pedig bemutatták a látásában korlátozott betegek ápolásáról szóló módszertani levél javaslatát.
   A kongresszuson 10 szemészeti cég kiállítással vett részt. Rajtuk kívül további 10 helyi cég (egy részük civil, egészségügytől független) támogatta a tudományos ülés megrendezését.
   A SHAO első önálló tudományos rendezvényére mindenki kíváncsian várt. A rendezők igyekeztek megmutatni, hogy a Bükk lábánál fekvő városunknak milyen természeti környezeti értékei vannak. Ugyanakkor a szemészet elmúlt évek fejlődése mellett az ápolói hivatás szépségére, fontosságára is felhívták a figyelmet. A magyar szemészetről nagyon jó képet kaphattak a vendégek, hiszen szinte minden szemosztály képviseltette magát. Az elhangzott előadások kitűnőek, egyéni hangvételűek voltak, kiemelték a közös munkában az ápolóra váró feladatokat, az ápolási munkával együtt járó felelősséget. Hangsúlyozták, hogy a legjobb műszerezettség, operációs technika esetén is a központban mindig az ember, a beteg található, aki bízik orvosai, ápolói tudásában. Ám műtét előtt, műtét után mégiscsak egyedül van, s az ápoló nemcsak fizikai gondoskodást, de lelki támaszt is nyújthat.
  Évek múlva is köszönetet mond az Osztály a SHAO vezetésének, hogy az első kongresszus szervezésének kitüntető feladatát megkaphatta.

Dr. Tornai Ildikó
Osztályvezető főorvos
Miskolc

Képgaléria